Magamtól nem készítettem volna fényképet egy temetésen, valamelyik nagynéni kért meg rá.
gondolkoztam, miért nem akarok ilyen képeket készíteni.
ritkán van alkalmam, hogy közeli rokonokat ilyen "kiszolgáltatott" helyzetben láthassak, pl a nagymamámat vagy az édesapámat itt láttam életemben elősször sírni és azóta sem többször. Ha ezt a megfigyelői pozíciót megzavarja egy másik szerep (jelen esetben a fotós szerepkör), akkor úgy érzem, lemaradok dolgokról és cserébe egy kimerevített kocka marad fent abból, amit teljesen át tudtam volna élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése